Már egy ideje elmélkedtem a vizsgaidőszak végén, de akkor még nem igazán volt időm leülni és "papírra vetni" a gondolataimat.
Most már viszont van, úgyhogy essünk is neki.
Fura belegondolnom, hogy ezt a csodálatos fandomot (oké, tudom, ne ajnározzam már, de akkor is) legutóbbi vizsgaidőszakom végén fedeztem fel... Emlékszem, már nagyon késő volt, de nem tudtam elaludni, előző napokban meg amúgyis animációs film pótlásokat végeztem (Merida, Gru, hasonlók) így hát a Loraxot is pótolni valónak éreztem, ha már a moziban nem sikerült megnézni (azóta is bánom)
És február eleje óta teljesen magába szippantott. Néha már úgy érzem, teljesen az emberek agyára megyek a posztjaimmal, de valahogy nem tudom magamban tartani az érzéseket, úgyhogy sajnálom :'D
De... nem csupán ezt a témát szántam a bejegyzésemnek... Meggyőződésem, hogy azzal mindenki egyet ért: ezek a fandomok nagy mérföldkövei az életünknek és meghatározó momentumokat emelnek ki. Mármint... ugyan mostanság már nem vagyok annyira benne a Hetaliában, negatív élmények miatt, viszont a mai napig fontos dolognak tartom, hisz nélküle rengeteg emberrel nem ismerkedtem volna meg, akik a személyiségemhez nagyon sokat hozzáadtak...
És akkor már a Yugioh-ról ne is beszéljek, ami nélkül száz százalékosan más lennék. Más, és sokkal üresebb.
Ilyen mérföldkő lett számomra a Lorax is. Hogy miért?
Elsősorban azért, amit mond. És mit mond számomra?
Újrakezdés.
Sosem késő újrakezdeni. És nekem, aki újra és újra elköveti ugyanazokat a hibákat az életben, a szerelemben, ez kulcsfontosságú. Mert talán külső szemszögből nem tűnik így, de igyekszem változtatni magamon, a hozzáállásomon... Csak valahányszor úgy érzem, hogy sínen vagyok, egy-egy kisebb vonat elgázol és olyankor úgy érzem, kezdhetek mindent előröl... Igen, az elmúlt időkben ismét volt egy kisebb buktatóm, de mellettem szóljon: ezúttal már nem sírtam és nem depiztem annyira, mint az előző alkalommal :) (bár a tüske attól még szúr...)
Persze közrejátszik az is, hogy ez a fandom mindig képes meglepni az újabb és újabb Once-ler változattal, amiken csak olvadozni lehet, de tegyük fel, hogy ez csak másodlagos xD
Talán... a Doctor Who óta nem jött szembe velem olyan fandom, ami ennyire képes lett volna lekötni. Mármint... mindenhogy xD
Látom, hogy jönnek ki az új animék, mindenki néz valamit, én pedig tökéletesen elvagyok egy animációs film kis világában, az AU sztorijaival és ask-blogjaival együtt XD És nem is szándékozom egyhamar kimászni ebből a feneketlen gödörből, amibe egyszer csak belecsöppentem.
És persze új élményeket, új arcokat is adott ez a szőrös mogyoró és az égimeszelő~ Persze magától értetődő, hogy ha egy újabb "közösségbe" csatlakozik az ember, akkor új arcokat éget a szívébe, de én mégis szóra érdemesnek tartom ezt a pontot.
Hisz kezdetben jóformán egyedül voltam ezzel az imádattal (oké 1-2 ember már akkor is kénytelen volt megtűrni és megfertőztem őket, de akkor is xD) és jó érzés, hogy azóta egy kisebb csapattá nőttünk, és ha eljön a szelidi nyaralás féleségünk, tudom, hogy méginkább családias lesz a légkör.
A lényeg, amin annyit filozofáltam, hogy fura, ahogy egyes fikciós kalandok mennyire meg tudják határozni az ember életét. És most, hogy egy újabb vizsgaidőszakot zártam le és körülbelül ugyanazok az érzelmek játszódnak le bennem (örvendezés, hogy nincs suli, nem kell tanulni és azt csinálok, amit akarok xD) ismét felderengett bennem, milyen helyes döntés volt aznap este virrasztanom emellett a csoda mellett :)
csak ennyit akartam mondani.
