A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lorax. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lorax. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. június 18., kedd

Good fandom feels.

FIGYELEM újabb Loraxos bejegyzés következik, ha már unod, most ikszeld ki xD

Már egy ideje elmélkedtem a vizsgaidőszak végén, de akkor még nem igazán volt időm leülni és "papírra vetni" a gondolataimat.

Most már viszont van, úgyhogy essünk is neki.

Fura belegondolnom, hogy ezt a csodálatos fandomot (oké, tudom, ne ajnározzam már, de akkor is) legutóbbi vizsgaidőszakom végén fedeztem fel... Emlékszem, már nagyon késő volt, de nem tudtam elaludni, előző napokban meg amúgyis animációs film pótlásokat végeztem (Merida, Gru, hasonlók) így hát a Loraxot is pótolni valónak éreztem, ha már a moziban nem sikerült megnézni (azóta is bánom)

És február eleje óta teljesen magába szippantott. Néha már úgy érzem, teljesen az emberek agyára megyek a posztjaimmal, de valahogy nem tudom magamban tartani az érzéseket, úgyhogy sajnálom :'D

De... nem csupán ezt a témát szántam a bejegyzésemnek... Meggyőződésem, hogy azzal mindenki egyet ért: ezek a fandomok nagy mérföldkövei az életünknek és meghatározó momentumokat emelnek ki. Mármint... ugyan mostanság már nem vagyok annyira benne a Hetaliában, negatív élmények miatt, viszont a mai napig fontos dolognak tartom, hisz nélküle rengeteg emberrel nem ismerkedtem volna meg, akik a személyiségemhez nagyon sokat hozzáadtak...

És akkor már a Yugioh-ról ne is beszéljek, ami nélkül száz százalékosan más lennék. Más, és sokkal üresebb.

Ilyen mérföldkő lett számomra a Lorax is. Hogy miért?
Elsősorban azért, amit mond. És mit mond számomra?

Újrakezdés.

Sosem késő újrakezdeni. És nekem, aki újra és újra elköveti ugyanazokat a hibákat az életben, a szerelemben, ez kulcsfontosságú. Mert talán külső szemszögből nem tűnik így, de igyekszem változtatni magamon, a hozzáállásomon... Csak valahányszor úgy érzem, hogy sínen vagyok, egy-egy kisebb vonat elgázol és olyankor úgy érzem, kezdhetek mindent előröl... Igen, az elmúlt időkben ismét volt egy kisebb buktatóm, de mellettem szóljon: ezúttal már nem sírtam és nem depiztem annyira, mint az előző alkalommal :) (bár a tüske attól még szúr...)

Persze közrejátszik az is, hogy ez a fandom mindig képes meglepni az újabb és újabb Once-ler változattal, amiken csak olvadozni lehet, de tegyük fel, hogy ez csak másodlagos xD

Talán... a Doctor Who óta nem jött szembe velem olyan fandom, ami ennyire képes lett volna lekötni. Mármint... mindenhogy xD
Látom, hogy jönnek ki az új animék, mindenki néz valamit, én pedig tökéletesen elvagyok egy animációs film kis világában, az AU sztorijaival és ask-blogjaival együtt XD És nem is szándékozom egyhamar kimászni ebből a feneketlen gödörből, amibe egyszer csak belecsöppentem.

És persze új élményeket, új arcokat is adott ez a szőrös mogyoró és az égimeszelő~ Persze magától értetődő, hogy ha egy újabb "közösségbe" csatlakozik az ember, akkor új arcokat éget a szívébe, de én mégis szóra érdemesnek tartom ezt a pontot.
Hisz kezdetben jóformán egyedül voltam ezzel az imádattal (oké 1-2 ember már akkor is kénytelen volt megtűrni és megfertőztem őket, de akkor is xD) és jó érzés, hogy azóta egy kisebb csapattá nőttünk, és ha eljön a szelidi nyaralás féleségünk, tudom, hogy méginkább családias lesz a légkör.

A lényeg, amin annyit filozofáltam, hogy fura, ahogy egyes fikciós kalandok mennyire meg tudják határozni az ember életét. És most, hogy egy újabb vizsgaidőszakot zártam le és körülbelül ugyanazok az érzelmek játszódnak le bennem (örvendezés, hogy nincs suli, nem kell tanulni és azt csinálok, amit akarok xD) ismét felderengett bennem, milyen helyes döntés volt aznap este virrasztanom emellett a csoda mellett :)


csak ennyit akartam mondani.

2013. április 10., szerda

Ground Zero: Thneedville (Truffula Flu, Camp Entre)

Oké, tudom, hogy valószínűleg már mindenkinek az idegeire megyek a folytonos fankitöréseimmel, de... ez még mindig az ÉN blogom, oké? Szóval arról beszélek, amiről akarok...

És amiről most beszélni akarok, az a Truffula Flu... Manapság ettől csöpög a falam facebookon és okkal...

Ez az AU KICSESZETT JÓ! és annyira de annyira kár, hogy jóformán nincs SENKI akivel megoszthatnám a gondolataimat, mert SENKI nem olyan elvetemült a baráti körömből, hogy olvasni kezdje... mert hát rengeteg (augusztus óta tolják a szerepet) és angol... és még nekem is elég kusza egyszere vagy 6 ember blogját olvasni és abból egy összefüggő sztorit alkotni a fejemben... én is max 3 embert olvastam eddig, mert többet nem tudtam már követni xD

DE megéri. Annyi FEELS-t ad a sztori, hogy olykor meg kell állnom pihenni, mert már érzem, hogy pengeélen táncolnak az idegeim...

Jó, mesélek egy kicsit: a sztori ott kezdődik, hogy Once-ler, pontosabban Entre új színeket akar kipróbálni az amkellhez, így a biológusok újfajta fákat fejlesztenek ki, más színekkel... igen ám, de a gyümölcsök mérgezőek. Természetesen az állatok esznek belőle, megvadulnak majd az emberre támadnak... akit pedig megharaptak, az fertőzötté válik. Először csak betegnek, influenzásnak érzi magát, fáj a hasa... majd elfelejt dolgokat, embereket, végül egyre agresszívabbá válik, míg teljesen át nem változik zombiba...

De nem csak Entre van a sztoriban, van sok más Once-ler is, mint pl Swag, aki valamiért immunis a vírusra, még gázmaszkra sincs szüksége. Aztán Rocky (teljes nevén Rockstar Once-ler), aki folyton dalszövegeket idéz, ahogy bro-zik Swaggal... És van egy Once-lerünk, aki fertőzött, de tud uralkodni magán... csak hát... kannibál lett :'D Ted is benne van, ő is mint fertőzött (egyik szeme világít is), de ő is ártalmatlan... és elképesztően édes kis kölyök~
Van... *szipog* illetve volt még egy depressziós, like me negatív felfogású Once-ler is, Bitter... Entre első és egyedüli barátja...
És van még BP, azaz Beanpole, avagy fiatal Once-ler...
És persze idős Once-ler too, akit csak 72-nek hívnak :'D
Audrey, becenevén Red, aki a tábor doktornője, valamint Prisma, akiről túl sokat még nem tudok, de közel áll Swaghoz...

Oh és a Homestuckosok is örülhetnek, ugyanis Dave is szerepel benne...

Nos igen, vannak egy páran te teljesen megéri a szenvedést... Nem is igazán harcról szól ez, sokkal inkább az érzelmek lassú, kínnal teli kiírtásáról, ahogy mindenki Entrét hibáztatja amiatt, hogy mi történt a világgal, ahogy végre barátságot, támogatást lel Bitterben és végül képtelen megmenteni őt...
Ahogy mégis, minden vita ellenére a fiúk összetartanak (némi shounen ai fillinggel) törődnek egymással...

Imádom... ÉS NINCS SENKI, AKIVEL TUDNÉK BESZÉLNI RÓLA! komolyan, könyörgöm, nem lehetek én az egyetlen magyar, aki ismeri ezt az AU sztorit xD

khm, nevermind...

most úgyis szünetet kell tartanom... MERT EZ A SZTORI AZ ÉRZELMEIMMEL JÁTSZIK!

mint mondtam, Entrét mindenki hibáztatta, mindenki a szemébe mondta, hogy gyűlöli... pedig basszus, legalább próbálja helyre hozni, és ez a lényeg!
És erre jött Bitter... aki megbízott benne, aki... aki a barátja volt...

ERRE NEM MEGHARAPTA EGY VAD MEDVE?? Ráadásul PONT Tökmag... naná, hogy elkapta a vírust... és ahogy szerencsétlenem szenvedett...
És persze Entre-nek kellett megtennie... és nem is tudta elsőre megtenni...
Jó, tudtam, hogy ez fog történni, de akkor is... én speciel nagyon könnyen képes vagyok beleélni magam mások helyzetébe...
és ha Entre helyzetébe képzelem magam... basszus biztos hogy Bitter után magamat is megöltem volna... 

Szegényem így is egy nagy hibának érezte magát, és most...

oké, tudom, fictional character, de... ez az RP olyan, mintha egy könyvet olvasnék, szal tessék megérteni a fájdalmam :'D

mellesleg nem hiába akarom Entrét cosplayelni... kezdetben Swagot vagy Rockyt akartam, mert tetszett a szerelésük, de ahogy belemélyedtem a sztoriba, valahogy Entre karaktere fogott meg a legjobban. Ha ott lennék a táborba, biztos, hogy próbálnám valahogy tartani benne a lelket...

meg hát meg tudom érteni.

szóval igen, lehet hogy senki sem fogja tudni, ki a franc vagyok MAT-os conon, de én boldogan fogok rohangálni egy gázmaszkban és fejszével a kezemben~
Már csak az lenne igazán jó, ha tudnék szerezni egy Bitter-t vagy Swagot és yaoizhatnánk T_T

Sosem gondoltam volna, hogy egy olyan aranyos kis mesének, mint a Lorax, ilyen kemény AU sztorija van :'D hihetetlen, hogy a fanok mit ki nem találnak xD

Ó, és említettem már hogy tele van My Chemical Romance számokkal? Leginkább a Na na na na, a Sleep és a Black Parade ikonikus (tekintve hogy az elsőt énekli Swag és Rocky folyton, a második Bitter halálánál volt, a harmadik meg all time)
Őszintén szólva én annyira nem szerettem/ismertem az együttest, de a TF óta oda vagyok érte xD

És... hirtelen nem jut eszembe több fangörcsölni való... pedig biztos van még, de... most nem jut több az eszembe :'D (talán én is megfertőződtem? hehe)
Inkább hagyok itt pár képet amin csorgatom a nyálam, és tán ti is jobban megértetek...

Balról: Audrey, Rocky, Entre, Swag, One, Ted, 72

Rocky és a fertőzött zombik

Beteg Bitter

BFFek: Swag és Rocky

Rocky próbál egy kis örömteli pillanatot hozni Ted életébe :3


Fiúk a kocsiban


One-ler és Swag próbálja kideríteni, miért immúnis Swag

Mikor éppen nem egymást basztatják vagy zombit ölnek...