Kezdeném ezzel: ezt a filmet mindenkinek látnia kellene a Földön.
Nem azért, mert hú de vicces, Once-ler/Valahász édes és a halacskákon jókat lehet nevetni. Ez csak juharszirup a palacsintán.
A lényeg a mondanivaló, ami miatt a kritikusok le is húzták a filmet. Miért? Mert szerintük túl szájbarágósra sikeredett a tanulság belecsempészése a rajzfilmbe.
Kérdem én: és van olyan ember, rajtam kívül, aki a film után úgy érezte, hogy muszáj tennie valamit annak érdekében, hogy ne olyan jövőnk legyen, mint Once-lernek? Nem? Akkor mégsem volt az olyan szájba rágós, mert nem értettétek meg.
Félreértés ne essék, én sem kívánom a saját nézeteimet senkire se ráerőltetni, de ha kérhetem, hallgassátok meg és gondolkodjatok el rajta.
Kezdjük hát.
Történetünk isten tudja mikor kezdődik, talán nem is olyan távoli jövőben, ahol már minden mű. Nincs fű, csak műanyag talaj, nincsenek fák, csak elemet zabáló gépezetek, nincsenek virágok sem, csak valami műanyag tákolmány.
Ez idáig nem is olyan szörnyű, mi? Vagy csak én szeretek túlzottan lefeküdni a meleg pázsitra, érezve az orgonák illatát?
Ó, és persze a levegő sem tiszta... miért is? ó, mert nincsenek fák, de ez valamiért nem érdekli az embereket. Nem, mindenki el van vakon a műanyag burokban, nem számít, hogy a levegőért is fizetniük kell. Ez így kényelmes, hisz levelet sem kell gereblyézni, semmi megerőltető munka, csak a kényelem. Eközben pedig a pénzéhes O'hare azért fizeti a dolgozóit, hogy olyan terveket gyártsanak, amivel még több pénzt csikarhat ki az emberekből: palackozott levegő! csodás!
Nem hangzik ismerősen, emberek? Pedig sajnos ilyen világ felé hajlunk (újabb Lorax utalás khm.). Egy olyan világ áll előttünk, ahol már a nagyvárosban azt se tudják a gyerekek, mi az a fa, ahol az állatkertben kénytelenek csirkét és marhát tartani, mert egyszerűen nem tudják hogy néz ki! Sőt, tudjátok, van olyan vicc is, hogy nagyvárosi gyerek azt hitte kék a tehén, mert hát a Milka csokin úgy látta...
Szóval... nem aktuális ez valahol? Én mikor először néztem a Loraxot, szabályosan szörnyűködve hallgattam az első dalt végig, majd mikor Ted édesanyja nem tudta mire lenne jó egy igazi fa a kertbe (hmm talán esztétikai érték??), nem tudtam eldönteni, hogy ezen most nevessek, vagy szörnyülködjek.
Más szóval groteszk volt.
O'hare munkálkodása meg egyszerűen undorító volt. A tipikus 'ember' aki a végtelenségig kihasználja társai ostobaságát és a természet tűrőképességét.
Ez még csak a film eleje, de máris ezer elrettentő példát találtam arra, hogy ez a történet igenis aktuális.
És most gondolkodóba estem, hogy Once-lerrel mit kezdjek... Ugyanis ő is fontos tégla a Lorax univerzum falában, de talán nem az egész élettörténete.
És miért hoztam ezt a hasonlatot?
Olvastam deviantarton egy kép alatt, hogy mi van, ha a Lorax a mai "Fal"?
Ismeritek? Pink Floyd - A fal. Ajánlom mindenkinek a figyelmébe: egy fiú, aki sikeres zenész lett. gyerekkorában az anyja nem engedte sehová, mert féltette, az iskolában kigúnyolták és ez komoly lelki sérülést okozott neki, így mikor felnőtt egy olyan világba, ahol csak a pénz számít, elvesztette identitását, egy falba zárta magát (jelképesen ugye) nem engedett be senkit, és végül ebbe zakkant bele. Emellett komoly dalok vannak a háborúról, az élet kilátástalanságáról, és hé~ Az "Another brick in the wall" zene, ami hajdanán felkapott lett egy feldolgozás által is ebből van:
Nem tudom mennyire értitek a szöveget, de a lényege az, hogy bármit teszel, a végén úgyis csak egy tégla maradsz a falban, avagy az én értelmezésem szerint: egy a sok közül.
A deviantarton ehhez hasonlították a Loraxot és Once-ler 'How bad can I be' számát, amire később térek ki.
Szerintem pedig ez az, ami igazán hasonló Once-ler pénzsóvár, bővíteni vágyó igényeihez:
Itt igazából a virágos jelenet utáni animáció emékeztet igazán arra a pusztításra, amit Once-ler is véghez vitt.
De miért is vitte véghez?
Nézzük mégis csak. Elvégre ez egy Lorax elemzés.
Nem tudom ki mennyire nézett Tumblr-rön canonokat, de egy csomó jó ötlet van szegénykém mútjával kapcsolatban.
Itt van például rögtön az apja. Ugyanis Once-ler apja nincs benne a rajzfilmben. Nem, aki nyakon öleli és válltig állítja, hogy imádja a srácot, az a bácsikája... igen, először én is azt hittem, hogy ő az apja, de nem. Once-lernek nincs (?) édesapja.
Miért is?
És itt vannak az interneten olvasottak és az általam elképzelt okok: Anyja elviselhetetlen. Talán apja sikeres feltaláló volt, talán sok pénzt is keresett, ami Oncie anyjának (nevezzük Momnak az egyszerűség kedvéért) föl is tűnt, így talán elérte, hogy összeházasodjanak. Azonban az ikrek születése után lehet, hogy valami gigszer ütött a vállalkozásba, ami miatt Mom egyre elviselhetetlenebbé vált, vagy pedig Dad jött rá, hogy csak kihasználják, nem bírta tovább így lelépett otthonról. Időközben pedig kiderült hogy Mom ismét terhes... (ez az én elképzelésem). Így megszületett Once-ler, aki viszont a megszólalásig hasonlít az apjára, arra, akit Mom megvet azért, amiért csőbe ment és itt hagyta őket... Tehát mit tesz a nőszemély? Megveti és megkeseríti Once-ler életét.
Nem csoda hát, hogy szerencsétlen kisfiú nem akar mást, mint büszkévé tenni anyját, megmutatni neki, hogy téved, és sikeres lesz!
Így érthető, miért esik neki a fának és miért akar olyan nehezen letenni arról, hogy megvalósítsa álmát...
jó, befejeztem, Once-ler értelmezést majd később, mert máskülönben itt ülnénk másnap hajnalig. (ha esetleg van rá érdeklődő, folytatom egy következő bejegyzésben.)
Tehát. Folytassuk onnan, hogy Once-ler vállalkozása beindul.
Nehezen, kelletlenül, de beadja a derekát a fák kivágására (erről is tudnék lélekelemzést tartani khm.) és mi történik? elindult a rég kedvencé vált dal, a "How bad can I be?"
Őszintén szólva, mikor először néztem, hasonló reakcióim voltak, mint Ted anyja és a fa esetében.
Szabad nevetnem ezen, vagy nem?
Ez a dalszöveg most jó és ritmusos... vagy inkább ijesztően aktuális és valódi?
Oké, mára már énis rázom rá magam mint egy görcsöt kapott fangirl, de még most is vannak olykor kételyeim. Miért?
Mert Once-ler egy 'természeti szabályra' alapozza azt, hogy fákat, életformákat írt ki, mert halmozza a pénzt, közben fittyet hány a természetre, a vizet szennyezi, a levegő szmogos és: Na és ha néhány fát kiírtok?
Ez olyan, mintha egy gyerek szólna így: na és ha letöröm a fa ágát? úgyse érez, nem tud sikítani (megj: kisoromban a szomszéd kisfiú konkrétan ezeket a szavakat mondta nekem, mikor a fa leveleit csupálta.)
Akármilyen jó is az a zene, igenis ijesztő, mennyire reprezentálja az emberiséget. Once-ler ott nem csupán egy üzletember, aki bővíteni akar, sokkal inkább maga az emberiség, akit nem érdekel az állatvilág, nem érdekel a természet, az érdekli csupán, hogy amit akar, azt megkapja.
Ilyen szemmel kell nézni Once-lerre szerintem ekkor, nem csupán egy szexi félistenre... xD
ÉS ha már itt tartunk. Tudtátok, hogy készítettek még egy, ehhez hasonló dalt, de nem tették bele a filmbe? Ennek a címe az, hogy "Biggering". És tudjátok miért nem tették bele? Mert a célközönség gyerek volt (nagy hiba, felnőtteknek is kötelező lenne), és ezzel a számmal túl sötét lett volna.
Hallgassátok.
Nem sikerült feliratosan megtalálnom, de a lényegét elmondom: Once-ler egyre többet akar bővíteni. nagyobb iroda, nagyobb asztal, nagyobb szék kell neki, hogy kielégítse nagyobb igényeit. Erre a Lorax válaszol igen elmés hasonlatokkal: azért akar ennyire bővíteni, mert megszállta a kapzsiság. de nem okolhatja csak a kapzsiságot. nem. ez olyan, mint egy kis féreg, ami egyre jobban beleeszi magát az emberbe, és egyre többet és többet akar: minél inkább eteted, annál éhesebb.
Ám mégsem ez a legnagyobb gond. Ami leginkább rágja magát Once-ler belsejében, az a büszkeség. ezért akar ő bővíteni és bővíteni...
Így már nem is annyira idilli kis mese, ugye?
Szóval igen. Szeretem úgy értelmezni a romboló és kapzsi Once-lert, mint az emberiség rossz oldalát. Habár tudom, Once-ler valószínűleg azért csinálta mindezt, hogy a családjának kedvezzen, de a végén rá kellett jönnie, hogy csak kihasználták.
ÉS EZÉRT NEM lehet Once-ler a 'gonosz' ebben a rajzfilmben. Igen, kiírtotta a fákat, de NEM TUDTA mit csinál. Nézd csak meg a képét, mikor körbenéz a kivágott rönkök között.
LEHET EGY GONOSZNAK ILYEN SZOMORÚ TEKINTETE?
nem, szóval ne mondja nekem senki se azt, hogy ő gonosz. Igen, egy kicsit rossz volt, de ismétlem: nem tudta, mit cselekszik. Örült annak a hamis ténynek, hogy a családja végre elfogadja és szereti, és emiatt teljesen elvesztette az identitását (khm, mint Pink a Falban.)
És ekkor el is hangzik a bizonyos mondat az öreg Once-ler szájából: Hacsak valaki nem tesz az ügyért komám, akkor semmi sem fog megváltozni, de nem ám.
ÉS. EZ. ÍGY. VAN. Tessék megkövezni, de ez az idézet egy egész világfelfogásra ráhúzható.
Ugyanis, nem kevés magyar költőnk írt már arról verset, hogy ha nem lépünk erre, meg arra, akkor ugyanúgy elnyomottak leszünk... Platón is megmondta, hogy úgy működhet valami, ha mindenki teszi a dolgát. Szóval igen, megfontolandó sorok ezek.
No és itt kezdődik lassan kibontakozni az újabb jelenet, ami végül megríkatott.
Oké, az üldözés jelenet egy, EGY nyavalyás mag miatt kissé nevetséges volt számomra, de hát üsse kő, mégis csak mesefilmről van szó, és az alatta szóló bámulatos zene kárpótolt teljes mértékben.
De nem is ezt akartam most kiemelni.
Itt van egy város. Négy fal közé zárva, AMI, hoppá~ már akkor elkezdett épülni, hogy Once-ler gyára lassan bukásnak indult
Látjátok feleim szümtükkel minek a drótjai vagy minek hívják áll már ott a plakát mögött? Érdemes tumblr-re járni, mert bevallom én sem vettem észre. De ezek szerint Oce-ler nem akarta, hogy lássák a bukását.. így viszont felnőtt egy, két, talán három generáció is úgy, hogy fogalma sem volt arról, mi történt. Hogy milyen lehet egy igazi fa.
Képzeljétek magatokat egy olyan világba, ahol nincsenek fák.
Nincs levél takarítás, nincs permetezés, ugyanakkor nincs fára mászás, nincs árnyékot adó lomb, nincs az a megnyugtató nyári dallam, amit a fák zizegése hallat, ha fúj a meleg szél a strandon...
El tudjátok képzelni?
Én sajnos igen... és épp emiatt néztem fájó izgalommal, hogy vajon sikerül-e Tednek elültetnie a magot? ikerül-e meggyőznie a városlakókat? Egy csapat birkát, aki csak a pénzeszsákra hallgatnak ugyanis igen nehéz meggyőzni ész érvekkel...
Audreyt le is hurrogja O'hare a fotoszintézis miatt :'D
És akkor, eljön az a jelenet, amitől mindig kiráz a hideg, és azt mondom: igen. ezért kéne látnia atömegnek ezt a filmet.
Ted ugyanis ledönti a falat, (hoppá, újabb utalás Pink Floyd művére khm) megmutatva így mindenkinek, hogy milyen körülmények között akarják eldobni az utolsó természetes dolgot a világon.
Legszívesebben ezt tenném én is az emberekkel. Felnyitni a szemüket, hogy lássák, a világunk egyre inkább kifordul magából!
Nem, nem vagyok zöld (habár egy ideig támogattam a WWF-t), meg nem is hiszem, hogy ez csak a fákról szól. Ez mindenről szól. Hogy vigyázzunk egy kicsit a világra, ahol élünk, mert nem végtelen az erőforrása.
Hogy egy Lorax hasonlattal éljek: egyszer mi is eljutunk az utolsó fához, amit ha kivágunk, ki tudja, pótolhatjuk-e valamivel...
És tudjátok... én a mai napig, ha elérek a film végére... az utolsó dalra, elsírom magam. Mert látok egy csomó embert. Akik eddig tudatlanul éltek egy mű világban (mi lassan mi) és akik végül úgy döntenek: elég volt, nőjön hát!
Figyeljétek a szöveget.
Ha nem vetsz, hogy aratnál?
Nem végtelenül igaz?
És persze, leszámítva mennyire meghat ez a dal az emberi jóság és a jó irányába való változás miatt, meghat természetesen Once-ler miatt is. Hisz végre lemoshatja magáról a bűnt, végre helyre tudta hozni a hibáját!
Összegezve: ezt a filmet nem csupán egy rajzfilmnek gondolom, nem csupán egy tanmesének. Ha tehetném, kötelezővé tenném, mint az Anyegint az orosz irodalom miatt, az Ember tragédiáját az aktualitása és az igazmondása miatt.
Persze lehet, hogy túl elfogult vagyok, de megjegyezném, Dzseni barátosném is azt mondta, miután közösen megnéztük, hogy ezt az egész világ előtt le kéne vetíteni.
Persze elfogadom, talán csak én látom bele túlzottan a dolgokat, talán a magyartanárnak való készülésem okozza az elemzésre és a "belemagyarázásra" való hajlamot, de mint mondtam: ez mind az én értelmezésem.
Én mindenesetre a film után erős hajlamot éreztem arra, hogy valami jót tegyek, hogy ne úgy végezzük, mint Amkellfalva...
Talán nem tudok milliókat költeni környezetvédelemre (meg annak a pénznek a fele nem is a környezetre megy), de azt megtehetem, hogy nem szemetelek, hogy golyós dezodort használok a gázos és szennyező spay-k helyett, és ha nem folyatom fölöslegesen a vizet. Apróságok, de talán ha az emberiség csak egy része tenne így, nem lennénk olyan nagy bajban.
Nem akarok prédikálni, igazából csak nem tudom, hogyan kéne befejeznem egy ilyen, szívemhez közel álló mű elemzését. Igen, komoly mondanivalóval rendelkezik, ami talán a gyerekeknek tényleg kicsit sok, ezért talán nem is nekik kellett volna célozni, viszont én simán tudom ajánlani a korombeli, 20-21 éves fiataloknak, mert ha csak egy kicsit is meglátják azt, amit én, minden bizonnyal élvezni fogják.
