meh...

Az az igazság... hogy már egy jó ideje nem érzem magam igazán boldognak...
Persze vannak jobb pillanatok, mikor összejövünk barátokkal, cosplayelek, vagy nézek vmi sorozatot...

De úgy igazán jól szinte nyár óta nem éreztem magam... lassan megint annál az állapotnál tartok, mint őszi MondoConon... Akkor elmeséltem Taichonak, hogy már többször is megfordult a fejemben, hogy valahogy véget vetek az életemnek mert... egyszerűen belefásultam úgy nagyjából mindenbe.

Aztán volt egy kisebb pozitív hullám, de mostanra rájöttem hogy már nagyon, nagyon hosszú ideje nem voltam igazán boldog...

Igazából olyan érzésem van, mintha az elmúlt évet végigaludtam volna...

De persze mosolygok és megvagyok, megyek tovább... de igazán örülnék, ha csak egyszer, mikor elmosolyodok, valaki, bárki észrevenné, hogy mennyire hamisan mosolygok.

Az igazság az, hogy ez a jelen rettenetesen taszít most... legszívesebben visszamennék vagy 3-4 évet. Nem azt mondom, hogy akkor hű de könnyebb volt meg jobb, de tény, hogy jobban éreztem magam akkor, mint most.Nem hiába lettem ismét annyira KHR mániás... valójában... ahogy nézem egy csomó régi emlék eszembe jut és valahogy úgy érzem, megint minden olyan, mint akkor...

Nem érdekel mit eredményezett az a con és mi volt utána, de tény, hogy az a MondoCon volt az egyik legjobb, mikor először voltam Lambo.

És arra is emlékszem, milyen közel voltunk akkor Asakohoz...
És Nitáékkal is teljesen más volt a helyzet...

Hiányoznak ezek az idők, és erre gondolván iszonyatosan szomorúnak érzem magam... Tudom, hogy már nem lehet visszahozni ezeket a pillanatokat és hogy nem is mehetek vissza ebbe a korszakba... és ez elszomorít... mert már semmi sem ugyanaz, mint régen.
Tudom, hogy én keveredtem el... tudom, hogy hibás vagyok ebben, de... valahányszor megfordulnék, látom, hogy mindenki jól érzi magát nélkülem és egyszerűen nem érzem szükségesnek magam, így nem merek mozdulni.
Úgyhogy tudom, hogy már semmi sem lesz ugyanaz.... talán azzal kellene beérnem, amim van, de nem hagy nyugodni a veszteség, így hát csak mardosom magam...

Van egy csomó más probléma is, amit egyszerűen nem tudok hogyan kezelni...

Én nem érzem szerelmesnek magam... és ezt nem tudom hogyan kellene megmondanom... és rettenetesen gyűlölöm magam, amiért ennyire nem tudok meglenni hosszabb ideig valakinél... valahol azt remélem, hogy hamarosan ő is így fog érezni vagy rájön, miért próbálom kerülni és megteszi helyettem a szakítást, de.... attól tartok nekem kell majd megtenni és akkor csak ismételten meg fogok bántani valakit, aki fontos nekem... de... az rosszabb ha csak megjátszom magam, nem? ha csak áltatom a másikat, ugye?...

csak lenne már con... ki akarok szakadni ebből a kényelmetlen, borzalmas valóságból...