Vagyis visszatértem. Tudom, egyszer már írtam egy "visszatértem" bejegyzést, de azt azzal a lendülettel töröltem is. mert kérem, ne nyavalyogjak már annyit!
És hogy miért döntöttem úgy, hogy ismét blogolok? Ichinek köszönhető. Ahogy az ő blogját olvastam, rájöttem, hogy szerettem én ezt csinálni, és igazából nagyon gyerekes dolog miatt hagytam anno abba. De most már belátom, ha szeretek valamit csinálni, hát csináljam!
Arról nem is beszélve, hogy változni szeretnék. Nem akarok egy fal mögé zárt kis nyomi lenni, aki sír a társaságért, de maga nem tesz semmit az ügy érdekében. (oh, igen, innen az idézet. majd arra is kitérek). Szóval most masszívan azon vagyok, hogy ne legyek nyomi. Így a nyavalygást is visszafogom. úgy döntöttem inkább elmélkedéseket, filozofálásokat írok ide, ha már filozófia minoros vagyok :D
és asszem egyelőre ennyit kell tudni. akiket meg hanyagolok/hanyagoltam, azoktól ezúton szeretnék bocsánatot kérni, és igérem, Conon mindenkit betámadok és megajándékozok egy kis csokival *3*
no és... akkor térjünk is rá az idézetre, meg úgy magára a blog témájára. Ahogy látjátok, mostanában nagyon ráálltam a Lorax kis fanyűvő üzletemberére, a Once-lerre. Ennek több oka is van. Elsősorban mert...
Khm, szóval... attól eltekintve, hogy mennyire belezúgtam, igen tanulságos a története. Elrontott valamit. Valami nagy dolgot, és egészen öreg korára nem is tudta ezt helyrehozni.
De tudta: "Hacsak valaki nem tesz az ügyért, komám, akkor semmi sem fog megjavulni, de nem ám!"
Úgy érzem, én is sok mindent elrontottam. Kicsinyes bosszút akartam valakin, elhanyagoltam azokat, akik mindig mellettem voltak, nem tudtam felejteni.
És ezt szeretném valahogy jóvá tenni. Ezért is szeretnék változni.
Nem szeretnék 10 év múlva úgy visszagondolni erre az életszakaszra, hogy basszus, nem csináltam mást, csak siránkoztam!
szóval... a sok fangörcs, fészbook poszt mögött mély értelme is van annak, hogy ragaszkodom ehhez az Égimeszelőhöz.
Persze az egész fandom sokkal mélyebb, mint aminek első ránézésre tűnik. de... ezt talán egy másik bejegyzésben kellene kifejtenem :D
BTW, mostanában az ő képével, videóival
nos, egyelőre ennyit akartam, hamarosan még jövök :)
és akkor a mondottakhoz híven egy Once-leres videóval zárnék...
Calls me home...
Kezdem úgy érezni, hogy a kis Oncie hasonló ikonja lesz az életemnek, mint Gin <3 br="">
Ó helló itt!
VálaszTörlésNo majd followollak. Meg akkor én is írom tovább a másik blogomat, mert a világról véleményem, na az van.
De örülök hogy megpróbálsz változni.
"You still have time to change things,
You know it's never too late...."
:)